Életem első traminiját 9 évesen derítettem. Édesapám borászatában.

Azon szerencsések közé tartozom, akik már gyerekkorukban tudják, mivel akarnak foglalkozni, és ebben a környezetük is támogatja őket. A családi borászatban elsajátított gyakorlati tudás mellé a budafoki Borászati Technikumban, majd a Szent István Egyetemen szereztem meg a szükséges elméleti alapokat ahhoz, hogy felépítsem a saját szőlészetemet és borászatomat azon a vidéken, ahol elsőként érik a cukorborsó – mert úgy tartják a régi öregek, hogy ott a legjobb a szőlő termése. 1999 decemberében jártam először a villányi borvidék nyugati részén, a diósviszlói szőlőhegyen. Lenéztem a Nagydomb-dűlő déli lejtőjén, és azonnal tudtam, hogy ezt a helyet kerestem.

Az évek során újabb és újabb területeket vásároltam és telepítettem be szőlővel. Ma 13 hektárnyi, kiváló adottságai miatt irigyelt ültetvényen gazdálkodom hat szőlőfajtával (Chardonnay-val, Pinot Noirral, Kékfrankossal, Merlot-val, Cabernet Sauvignonnal és Cabernet Franc-nal) és rengeteg törődéssel, kétkezi munkával, odafigyeléssel.

A hegy lábánál lakom, hogy a szezonális szőlőmunkák idején túl is naponta figyelhessem az ültetvény hogylétét, a lehető legkevesebb vegyszerrel gondoskodhassak a növényvédelemről, örülhessek a tőkék fejlődésének vagy éppen aggódjak az UV-sugárzás, egy jégeső, a szárazság vagy az elmúlt években tapasztalható sok nyári csapadék miatt. De nem kérdés, hogy ezt teszem, mert a csúcsborokhoz a legjobb szőlő kell.

A termésemnek azt a részét, amit nem magam dolgozok fel, más villányi pincészetek vásárolják meg. A szüret általában augusztus végétől október végéig tart, de időpontját – a szőlő érettsége, az időjárás mellett – az is befolyásolja, hogy milyen bortípust szeretnénk az adott alapanyagból készíteni és milyen technológiával. Télen az foglalkoztat, hogyan tereljem helyes irányba a bor fejlődését, meddig és hogyan érleljem.

És az is, hogy miként juttassam el boraimat az értő közönséghez. Borászként a szakmai elismerések nagyon fontosak számomra (legjobb Cabernet Franc 2010 Villányi Borverseny; legjobb kistermelői vörösbor Cabernet Sauvignon, 2010 Siklósi Borverseny; ezüst érem Merlot 2010 Siklósi Borverseny; Jantsits díj vörösbor kategória 2013 Szent György-napi borverseny, Siklós; legjobb óbor, Kékfrankos és legeredményesebb termelő Jakabhegyalja borverseny 2016), de az tesz igazán boldoggá, amikor valakinek ízlik a borom.

A borkészítés minden pillanatában jelen vagyok, gyakran rafinált ötletekkel helyettesítve azokat a megoldásokat, amiket a nagy borászatok számára a drága technikai berendezések biztosítanak. A kezdetekben magam készítettem musthűtő, -fűtő berendezést, szénsav túlnyomással működő fejtőgépet, és magam szereltem a gazdasági gépeket (permetező, kultivátor, traktor) is. Az azóta vásárolt borászati gépek automatizáltak ugyan egyes folyamatokat, de a borkészítés különböző fázisait még mindig egyedi megoldásokkal, két évtizednyi tapasztalat alapján hozott, tudatos döntésekkel, és néha ezzel szembemenő merész kísérletekkel irányítom. Két évtizednyi borászkodás után is a személyes kötődést és a minőséget választom a mennyiség helyett. Ez az egyetlen lehetséges út, amivel élő, egyedi borok készülhetnek.

A bornak ugyanis lelke van.